Vali vendégház a Várfürdőtől 130 méterre!

Pihenjen Gyulán családjával, vagy nagyobb, baráti társaságban!

A Vali Vendégház a Gyulára látogatók közül elsősorban a Várfürdő, a Vár és a Várszínház látogatóinak maradéktalan kiszolgálására jött létre – családi, egyéni vállalkozói formában.

A városra oly jellemző műemléki hangulatú házak egyikéből alakítottuk ki 6 szobás, 16+4 ágyas panziónkat. 4 db 2 ágyas és 2 db 4 ágyas pótágyazható, fürdőszobás, színes TV-vel felszerelt lakrészeket kínálunk.

Szállóvendégeink részére kábeltelevízió, WIFI, továbbá zárt udvaron fedett, félereszes gépkocsitároló díjtalanul biztosított.

A konyha, bogrács, grill korlátozott használata díjtalanul lehetséges. A Várfürdő főbejárata és a Vár a térképmelléklet tanúsága szerint is kb. 130-150 m-re van a panziótól. Egész évben nyitva tartunk.

10 fő feletti társaságnak és gyermekeknek jelentős kedvezményt biztosítunk.

OTP, K&H és MKB Bank által kibocsátott SZÉP Kártyát elfogadunk.

Lépcsőmentes közlekedés

Helyben készített reggeli

Bank- és szépkártyás fizetés

Ismerje meg a ház történetét!

alaprajz_n
adel_n
Digital Camera

Uradalmi tiszttartói lakás, id. Farkas Gábor uradalmi tiszttartó (1788-1867) és neje Lerchenthal Vilma (1791-1864) lakták a házat.

Fiuk, Farkas Zsigmond az uradalmi szeszgyár vezetője 1847-ben feleségül vette Erkel Teréziát. Ők is ebben a házban éltek 1855 őszéig, amikor meghalt Erkel József uradalmi számtartó, és utóda veje, Farkas Zsigmond lett.

Ekkor átköltöztek az uradalmi kastélyba, a házat pedig eladták Ormós Zsigmond ügyésznek és Hoffmann Borbálának. Majd haláluk után Erkel Rudolf orvos vette meg. A házat ezután Erkel Károly pék örökölte meg, aki 1924-ben bekövetkezett haláláig lakta.

Az ingatlant 1952-ben államosították, majd 1961-ben a Solymosi család tulajdonába került.

Építészeti leírás:

L alaprajzú utcasorban álló épület cserépfedéssel. Barokk stílusban. Építette id. Czigler Antal uradalmi építész, az 180l-es tűzvész után. Az épület bejárati kapu és 6 tengelyes homlokzatú. A középső kéttengelyes rész kiskiülésű rizalitot alkot. A háromszárnyú díszes bejárati kapu barokkos díszítésű. A falkeretben lévő kétszárnyú ablakok alul a lábazati párkányig, felül a főpárkányig kiemelkedő falsávval díszítettek voltak. Főpárkánya vonalazott ereszpárkány. Lábazata fugázott tégla, 60 cm magas, pillérben záródik.

Volt idő, amikor az anyaság tiszteletet váltott ki és nagy létszámú családok éltek. A mai rohanó életünkben az anyaság háttérbe szorult, egyre kevesebb a gyerek, fogyó nemzet lettünk. Az elmúlt 50 esztendő évszázados családi hagyományokat borított fel. A kiegyensúlyozott családról, mint eszményképről beszélhetünk ugyan, de az a valóságban alig-alig létezik.

Most egy 10 gyermekes édes­anyáról, Erkel Ferencről, született Adler Adélról emlékezünk meg röviden.

1839. augusztus 17-én kötöttek házasságot, és azután „orgonasípszerűen" sorakoztak a gyermekek a családban.

Gyula (1841), Elek (1842), László (1844), Sándor (1846), Mária (1848), Lajos (1850), Ilona (1853), Oszkár (1855), Ferenc (1856), István (1858).

A 10 gyermekből nyolc nőtt fel, kettő gyermekkorában meghalt (Oszkár és Ferenc). E nagy család ellátása, felnevelése Adler Adél vállán nyugodott. Bizony sokszor anyagi gondjai is voltak. Hogy mennyire meghatározó az édesanya szerepe a gyermekek nevelésében és életpályára állításában, azt szépen példázza a neves család esete.

Ádler Adél Bécsben tanult zongorázni, muzsikus családból származott. Édesapja, Adler György,  előbb a győri püspöki székesegyház, majd a budai koronázó főtemplom kántora. Egyházi és világi zenében egyaránt járatos ember volt. Gyermekeit a zene szeretetére és gyakorlásra nevelte. Gyula, Elek, László, Sándor a zenéből élt felnőtt korában, a többi gyermek is jól zongorázott, de ők már más foglalkozást választottak. Az édesanyja kiváló emlékező és megfigyelő képességét Sándor fia örökölte, aki - mint az édesanyja - sokat játszott kotta nélkül, emlékezetből. Lajos fia szintén kiváló emlékező képességgel rendelkezett, édesapja titkára volt, s jól eligazodott a sok tennivaló között.

Adél asszony élete utolsó időszakát Gyulán a Kossuth Lajos utca 32. szám alatt töltötte Erkel Rudolf orvos házában.

Vezetőségi tagja lett a gyulai Nőegyletnek. Az Almássy grófi család gyermekeinek zenei nevelője volt. A Nőegylet összejövetelein idős korában is sok nehéz darabot játszott el emlékezetből.

Hetvenkilenc évesen Gyulán érte a halál 1899. március 4-én. A Szentháromság temetőben temették el. Síremlékét a gyulai Nőegylet állíttatta. A sír ma is megvan. Élete példamutató volt. Tehetséges, hazaszerető, híres muzsikus gyermekeket nevelt, itt pihen városunkban.

Forrás:
D. Nagy András - Dr. Márai György: Az Erkel család krónikája / 1992.  Gyula Város Önkormányzata és az Erkel  Ferenc Társaság /,
valamint az épület leírása A gyulai Hírlap , Beszélő épületek c. cikksorozatából . 115.sz. cikk és fotó. Szerző: D. Nagy András