A házról

Kossuth út 32. Uradalmi tiszttartói lakás, id. Farkas Gábor uradalmi tiszttartó (1788-1867) és neje Lerchenthal Vilma (1791-1864) lakták a házat.

Fiuk, Farkas Zsigmond az uradalmi szeszgyár vezetője 1847-ben elvette Erkel Teréziát, és ők is ebben a házban éltek 1855 őszéig, amikor meghalt Erkel József uradalmi számtartó, és utóda veje, Farkas Zsigmond lett.

Ekkor átköltöztek az uradalmi kastélyba, hol halálukig éltek. A házat eladták Ormós Zsigmond ügyésznek és Hoffmann Borbálának. Majd haláluk után Erkel Rudolf orvos vette meg. A házat ezután Erkel Károly pék örökölte meg, aki 1924-ben bekövetkezett halálláig lakta.

Jelenleg a Solymosi család tulajdona a ház.

Építészeti leírás: L alaprajzú utcasorban álló épület cserépfedéssel. Barokk stílusban. Építette id. Czigler Antal uradalmi építész, az 180l-es tűzvész után. Az épület bejárati kapu és 6 tengelyes homlokzatú. A középső kéttengelyes rész kiskiülésű rizalitot alkot. A háromszárnyú díszes bejárati kapu barokkos díszítésű. A falkeretben lévő kétszárnyú ablakok alul a lábazati párkányíg, felül a főpárkányíg kiemelkedő falsávval díszítettek voltak. Főpárkánya vonalazott ereszpárkány. Lábazata fugázott tégla, 60 cm magas, pillérben záródik.

 

 

Volt idő amikor az anyaság tiszteletet váltott ki, és nagy létszámú családok éltek. A mai rohanó életünkben az anyaság háttérbe szorult, egyre kevesebb a gyerek, fogyó nemzet lettünk. Az elmúlt 50 esztendő évszázados családi hagyományokat borított fel, a kiegyensúlyozott családról, mint eszményképről beszélhetünk ugyan, de az a valóságban alig-alig létezik.

Most egy 10 gyermekes édes­anyáról, Erkel Ferencnéről, született Ádler Adélról emlékezünk meg röviden.

1839. augusztus 17-én kötöttek házasságot, és azután „orgonasípszerűen” sorakoztak a gyermekek a családban.

Gyula (1841), Elek (1842), László (1844), Sándor (1846), Mária (1848), Lajos (1850), Ilona (1853), Oszkár (1855), Ferenc (1856), István (1858).

A 10 gyermekből nyolc nőtt fel, kettő gyermekkorában meghalt (Oszkár és Ferenc). E nagy család ellátása, felnevelése Ádler Adél vállán nyugodott. Bizony sokszor anyagi gondjai is voltak. Hogy mennyire meghatározó az édesanya szerepe a gyermekek nevelésében és életpályára állításában, azt szépen példázza a neves család esete.

Ádler Adél Bécsben tanult zongorázni, muzsikus családból származott. Édesapja előbb a győri püspöki székesegyház, majd a budai koronázó fotemplom kántora. Egyházi és világi zenében egyaránt járatos ember volt. Gyermekeit a zene szeretetére és gyakorlásra nevelte. Gyula, Elek, László, Sándor a zenéből élt felnőtt korában, a többi gyermek is jól zongorázott de ők már más foglalkozást választottak. Az édesanyja kiváló emlékező és megfigyelő képességét Sándor fia örökölte, aki – mint az édesanyja – sokat játszott kotta nélkül, emlékezetből. Lajos fia szintén kiváló emlékező képességgel rendelkezett, s édesapja titkára volt, s jól eligazodott a sok tennivaló között.

Adél asszony élete utolsó időszakát Gyulán a Kossuth Lajos út 32. szám alatt töltötte Erkel Rudolf orvos házában.

Vezetőségi tagja lett a gyulai Nőegyletnek. Az Almássy grófi család gyermekeinek zenei nevelője volt. A Nőegylet összejövetelein idős korában is sok nehéz darabot játszott el emlékezetből.

Hetvenkilenc évesen Gyulán érte a halál 1899. március 4-én. A Szentháromság temetőben temették el. Síremlékét a gyulai Nőegylet állíttatta. A sír ma is megvan. Élete példamutató volt. Tehetséges, hazaszerető, híres muzsikus gyermekeket nevelt, itt pihen városunkban.